Nálunk a műhely és a szárítópajta között van egy két és fél méter széles átjáró, és ez a rés harminc éve meghatározza az életünket. Apám még úgy építette a pajtát, hogy oda pont beférjen egy lovas kocsi, aztán jöttek a raklapok, a targonca, és azóta mindent ehhez a mérethez kell igazítani. A frissen fűrészelt tölgyet ezen az átjárón toljuk be száradni, és nyáron, amikor a fű megnő az oldalában, kétszer is nekiütközik a rakomány.

Sokáig kaszával vágtam ott, mert semmi más nem fért be. A gond csak az, hogy a fű alatt vasdarabok, elhullott csavarok, régi vasalatok bújnak meg, és a kasza ezeken elég csúnyán megsérült. Egy szombat délelőtt a bal kezem is megbánta, ahogy megugrott a nyél, és onnantól kezdve elhatároztam, hogy ez az utolsó évem kaszával az udvaron. Egy hétig nem tudtam rendesen gyalut fogni, és egy asztalosnál ennél rosszabb büntetés nincs.

Ez a keskeny átjáró lett végül az egész gépvásárlás kiindulópontja.

A könyvjelzőim között régóta ott volt a Péter Láncfűrész oldala, mert egyszer a láncfűrészemhez kerestem ott alkatrészt, és tavasszal oda tértem vissza. Amikor elkezdtem gépeket nézni, először, mint mindenki, a nagyokat kerestem. Aztán lemértem az átjárót, a kapubejárót, a pajta és a rönktároló közötti fordulót, és rájöttem, hogy nálunk a méret az első szempont, nem a teljesítmény. A bútorkészítésben évtizedek óta ugyanezt csinálom: előbb a helyet mérem fel, és csak utána tervezek szekrényt, mert a legszebb darab is használhatatlan, ha nem fér be az ajtón.

A traktorok között külön alkategóriákat találtam, gyűjtős, oldalt kidobós és magas gazt vágó kivitelig. A kisebb gépek közül a HECHT 5161 fogott meg, ami egy hengeres, 224 köbcentis motorral megy, 5,7 lóerős, a vágószélessége 61 centiméter, a gyűjtőkosara pedig 150 literes. Améretei alapján ez pont az a gép, ami nálunk befér. Egy kisméretű fűnyíró traktor esetében ugyanis nem a lóerő a szűk keresztmetszet, hanem az, hogy elfér-e a kapuban, és marad-e hely a fordulásra.

A kisméretű fűnyíró traktor egyébként a fanál dolgozó embereknek sokkal többet ad, mint elsőre gondolnám. A műhely körüli fű ugyanis nem díszgyep: ott áll a rönk, ott szárad a fűrészáru, és ha benövi a gaz, akkor a fa alja nedves marad, nem szellőzik ki rendesen. Aki asztalosként dolgozik, az tudja, hogy a nedvesség később mindenért megbosszulja magát, akár egy nyílászárón, akár egy asztallapon. Egy vetemedett tölgy ajtószárnyat nem lehet megjavítani, csak újat csinálni helyette, és ilyenkor derül ki, mennyibe kerül valójában az elmaradt udvari munka.

A kisméretű fűnyíró traktor mellett végül azért döntöttem, mert a fordulást is végig kellett gondolnom. Egy nagyobb géppel az átjáró végében nem tudnék megfordulni, tehát tolatnom kellene tizenöt métert, minden alkalommal. A kisebb gépnél ez a kérdés fel sem merül, és ezért a papíron kevesebb lóerő nálunk a gyakorlatban több elvégzett munkát jelent.

A peterlancfuresz.hu-n a rendelésnél az is számított, hogy Tarcalon van átvételi pont, tehát nem kellett feltétlenül kiszállítást kérnem, és a beüzemelést jelenleg díjmentesen végzik. Nekem, aki minden munkát megnéz átvételkor, sokat jelent az, hogy a gépet nem egy dobozból kell összeraknom. A fa mellett felnőtt embernél ez szinte reflex: addig nem viszem el, amíg nem láttam működés közben.

Az idei nyáron végre nem kaszáltam egyszer sem az átjáróban. A fű rendben van, a rönkök alja szellőzik, és a rakodás sem akadozik. Ami korábban két ember félnapos munkája volt, az most negyven perc, és utána tudok visszamenni a műhelybe dolgozni. Furcsa belegondolni, hogy egy két és fél méteres rés harminc éven át meghatározta, hogyan dolgozunk, és most egy jól megválasztott gép oldotta fel. A Péter Láncfűrész oldalát azóta a szomszéd asztalosnak is elküldtem, mert nála ugyanez a helyzet, csak neki még nem esett le, hogy megoldható.