Az idei év nehezen indul be. A műhelyben, ahol dolgozom, folyamatos terhelés alatt vagyunk, az ünnepeket leszámítva (amikor úgy-ahogy ki tudtuk pihenni magunkat) november eleje óta őrület van, ég a kezünk alatt a munka. A gyerekek, a munka és az egész karantén miatti plusz stressz már jópár lapáttal rakott a hátamra, ezért úgy döntöttem, meglátogatom a masszőrömet.

Thai masszázsra jártam hozzá, viszonylag rendszertelenül, de már nagyon rég óta, legalább tíz éve. Mikor felhívtam, hogy időpontot kérjek tőle, sajnos azt a hírt kaptam, hogy elköltözött a városból, és most Sopronban épít magának új klientúrát.

Ajánlott viszont egy masszázsszalont, bizonyos Karma nevűt, a belvárosban. Elsőre kicsit idegenkedtem, mivel ez egy komolyabb masszázsszalon: féltem tőle, hogy az árak is jóval komolyabbak lesznek a megszokottnál.

Szerencsére nem erről volt szó. Sőt, a tudásukban sem kellett csalódnom. A régi masszőröm nyilván nem is ajánlotta volna, ha nem így lenne, de azért ez olyan fajta tudás, ami nem terem minden bokorban. A thai masszázs egy nagyon komoly tradíció, amit régen kolostorokban őriztek titkos tudásként, és ma is komoly iskolákban tanítják: évekig kell gyakorolni és tanulni, mire ténylegesen elsajátítod a technikát.

A thai masszázs egyébként tud kemény is lenni – ne lepődj meg, ha a könyöküket vagy akár a lábukat is használnák a masszázshoz. Nem kínoznak úgy meg, mint egy csontkovács, viszont nagyon-nagyon alaposan kilazítanak. Tekergetnek, feszegetnek, amíg a hátadban és a végtagjaidban meg nem szűnik a feszültség, és amíg minden ki nem roppan belőled, aminek ki kell roppannia.

Mivel fizikai munkát végzek, ezért nagyon figyelek arra, hogy jó állapotban tartsam a testemet: szeretem a szakmámat, és szeretném, ha minél tovább tudnám űzni.

Ha már szakma: a Karma szalonban a bútorok is nagyon szépek, jó minőségűek, és ízlésben is passzolnak a hely hangulatához. Általában véve az egész szalon szép és megnyugtató.

Ami kifejezettem pozitív meglepetés volt, amikor először jártam náluk, az az volt, hogy olajos hátmasszázst is vállalnak. A tradícionális thai masszázst ugyanis alapvetően „szárazon”, olajok használata nélkül, spéci masszázsruhában végzik.

De a szalonban elérhető még sokféle speciális masszázs is – köztük az olajos hátmasszázs – amik szintén tradícionális technikákon alapulnak.

A masszázsolajok mind természetes anyagból készülnek, és elősegítik a hátban lévő izomcsomók, izomfeszültségek kimasszírozását. Nem csak az izmoknak tesz jót, hanem a bőrnek is. Ez a módszer egy kicsit hasonlít a svédmasszázsra, de ezt is a hagyományos thai koreográfia szerint végzik – talán kevesebb tekergetéssel, és kicsit több „normál” masszírozással. Kézzel és könyökkel dolgozzák végig az ember hátát, és alaposan végiggyömöszölnek minden izomcsomót, főleg azt a két lapocka mentén, illetve között lévő felületet, amit a legtöbbünknél a „problémás terület”.

Egy ilyen masszázs után olyan vagyok, mint akit kicseréltek, és nem véletlenül. Jót tesz a tartásnak, a hátizmoknak, a vérkeringésnek, az immunrendszernek, sőt, még a pszichés ellenállóképességet is javítja.

A Karmában az olajos, és a normál thai masszázzsal is meg vagyok elégedve – igen, már mindkettőt kipróbáltam – sőt, tervezem a herbál masszázst is kipróbálni náluk. Ez is egy hagyományos thaiföldi módszer, a lényege, hogy egy spéci gyógynövénykivonatot tesznek egy kis, szövetből készült batyuba. Aztán ezt a batyut gőz fölé teszik, felmelegítik, és a gyógynövények párája elkezd kigőzölögni a kis zsákocskából. Na, utána ezzel a kis zsákocskával masszírozzák végig a hátadat. No, ez egy olyan élmény, amit semmiképp nem szeretnék kihagyni, úgyhogy valószínűleg ez lesz a következő, amit kipróbálok majd.

Azt pedig említettem már, hogy a Karmánál az árak sem magasak. Nyilván meg kell fizetni a szakértelmet, a rád szánt időt, az udvariasságot és a remek környezetet, de ez az előző masszőrömnél sem volt máshogy. És azt szoktam mondani: ha az elmúlt tíz évben összesen nem költöttem volna el százezreket masszázsra, már biztosan többet költenem kellett volna helyette gyógytornászra, gyógycipőre, gyógyszerre és gyógykenőcsre – nem beszélve arról, hogy valószínűleg a munkából is többször kellett volna kimaradnom. Szóval anyagilag is megéri – a testi-lelki egészségbe mindig érdemes befektetni.